Még inkább Velünk vannak ezekben a napokban. Ünneplőben ajándékot viszünk Nekik kezünkben, és a fényt a szívünkben Ók hallgatagon körül ölelnek. Egyszer napsütésben sétálva gesztenyét szedegetve emlékezünk, máskor a sötét csípős szélviharban rohanunk, miközben a nagybácsi mesél a régi iskolájáról és hogy „olyocból” (oroszból) megbukott -, hogy elérjük a vonatot. Az emlékezésre és az életre tanítanak minket és gyerekeinket ezek a napok minden évben ma már tudom. Az idén már a nagybácsihoz is viszünk virágot. A múlt és jövő napja ez mindenhol ahol elekink éltek és haltak.
2009-10-24 egy család
